Egy részét spanyolról fordítottam le magyarra különböző fordítók és szótárak segítségével, a másik részét ehhez hasonlóan angolról magyarra. Szerintem jó lett, ezért kéretik nem elvinni... Rengeteget dolgoztam vele.

Milyen képességekkel rendelkeznél szívesen a valóságban?
Ian Somerhalder: Az erő és a szellemi befolyás. Elérhetném, hogy mind azt gondoljátok, amit akarok.
Paul Wesley: Dettó. A válaszom ugyanaz, a szellemi befolyás.

A sorozat után, amikor meghallod a "vér" szót, mire gondolsz?
Paul: A búzaszirupra gondolok. Egyszer egy jelenetben el kellett játszanom, hogy vért iszok és azt a szirupot kellett innom.
Ian: Tényleg étvágygerjesztő!
Paul: Nagyon jóízűek. Úgy néznek ki, mint a spagetti. Mutasd a csuklódat Ian! [nevetnek]

Rajongtatok a vámpíros történetekért, mielőtt játszottatok volna a sorozatban?
Paul: Én Anne Rice csodálója voltam. Azt hiszem ez fantasztikus volt. Valamint szerettem a régi vámpíros filmeket, de soha nem voltam a téma fanatikus rajongója.
Ian: Ugyanez a helyzet velem is: felmértem a műfajt, de nem voltam vámpírőrült. Mindig is közelről éltem meg a vámpírok titokzatosságát, ami New Orleans-t veszi körül, ahol felnőttem.

Hittétek volna volna 10 évvel ezelőtt, hogy egyszer elkészül majd a Vámpírnaplók?
Ian: Nem ugyanezzel a fogadtatással abban az időben. A Twilight sagának köszönhetően egyengetve lettek a következő produkciók útjai, ami kedvezett nekünk.
Paul: Igen. Játszottam egy sorozatban 2001-ben, a "Wolf Lake-ben" a CBS-en. Később törölték. A közönség akkor még nem volt felkészülve erre.

Beszéljünk a Twilightról, szerinted a sorozat ellenállt az elkerülhetetlen összehasonlításoknak?
Ian: Maradéktalanul. A kezdeti terv eléggé hasonló mindkét esetben: a halandó lány beleszeret a vámpírba, de...
Paul: Ha a szavak mögé látsz, akkor észreveszed, hogy ez valami más és valami több.

El tudnátok képzelni, hogy forgatókönyvet cseréltek és a másik szerepét játszátok?
Paul: Nem csak elképzelni... Az elején azért a forgatókönyvért mentem a meghallgatásra és nem álltam meg.
Ian: Igen, én látom úgy magam. Azt gondolom, hogy Stefan egy hihetetlenül megható karakter, sok konfliktussal és a karrierem alatt (ha hívhatom annak) többet láttam ehhez a személyiséghez. Pontosan ezért hajlottam rá, hogy Damon játsszam, mert változást jelentett. Ellentétben Paul olyan forgatókönyveket keresett, ami hasonlít Damonra. Ez változás volt mindkettőnk számára.
Paul: De a legérdekesebb az, hogy a mi karaktereinkben sok közös van és a történelem előrehaladtával veszik fel a másik tulajdonságait.

Mi a véleményed a félmeztelen jelenetekről?
Ian: Szeretem azokat a pillanatokat, amikor Paul megmutatja a mellkasát, mert növeli a nézettséget.
Paul: Nincs mit hozzáfűznöm.
[nevetnek]

Vonz titeket az ötlet, hogy örökké élhetnétek, mint egy vámpír?
Ian: Engem nem. Ha vámpírlét vagy a halál között kellene választanom, akkor a másodikat választanám. Bár ha belegondolunk, "Várj egy percet. Nem, mi vámpírok lehetnénk addig, amíg akarunk és ha majd úgy döntünk, hogy itt az ideje meghalni, akkor megyünk."
Paul: Még akkor is, amikor életfüggővé válsz.
[nevetnek]

Szerintetek miért olyan sikeresek a vámpíros sorozatok?
Ian: Ez egy jó módja a mesélésnek. Úgy hiszem a vámpírok testesítik meg a lázadást, az alternatív dolgokat. És az embereket mindig lenyűgözték ezek az archetípusok.

Gondoljátok, hogy manapság a televízió olyan, mint egy rangos mozi?
Ian: Több minőség van a televízióban.
Paul: Ez azért van, mert nekünk most mát több csatornánk van, ami nagyobb szabadságot ad. Azelőtt volt 10 csatorna és ez eléggé behatárolta, hogy egy színész mit tehet.
Ian: A kábeltelevízió segített ezen változtatni. Valamint az elmúlt két évben a filmek minősége is "megzuhant". A tanulmányok nem tettek jót a filmeknek és boxoffice-ok bevételei is lementek. Ez adta a lehetőséget a tévének, hogy jó történetek vásároljon meg. A minőség emelkedik és vele a költségvetés is. Most kezdik látni, hogy ez fontos.

Ez egy olyan médium, ami sok emberhez jut el.
Paul: Igen. Figyelembe kell venni, hogy nagy közönsége van.
Ian: Képzeld el, hogy mindegyik ember, aki látta a Lost-ot, fizet azért, hogy moziba menjen. Ráadásul a 80-as, 90-es években a televíziós filmek nem jelentettek igazi ugródeszkát és ezután legtöbb esetben filmeket készítettek.

Most fordítva: alig tudsz filmeket csinálni, ha előtte nem játszottál a tévében.
Paul: Tudsz, de sokkal nehezebb, ha nem csináltál semmit a tévében.
Ian: Ez sokkal keményebb és több idődet veszi el. A filmgyártó cégek nem akarnak munkát adni a színészeknek olyan filmekben, amit nem tudnak hirdetni. Ezért vált a televízió ugródeszkává. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen jól futó sorozat részesei lehetünk.

forrás: paulwesleyfans.com & elperiodico.com